Cikk a Népszabadságban

Sándor Tünde: Állami lakástámogatás: hát a szegények?
Népszabadság, 2010.11.19

Elfeledkezik a szerény jövedelműekről az Új Széchenyi-terv otthonteremtési fejezete, amelynek tervében még kiemelt állami projektként szerepelt a bérlakásépítés, de mára kiderült, hogy csak az előtakarékosság támogatására jut pénz. Eközben sok százezren vannak, akiknek nem a tulajdon, hanem az elérhető árú bérlet lenne a megoldás.

A Habitat Magyarország figyelmeztet: százezer olyan fiatal pár él az országban, akik nem számíthatnak szülői segítségre, és esélyük sincs a minimális önrészt összegyűjteni a vásárláshoz, vagyis számukra a lakás-takarékpénztárak hosszú távon sem jelentenek megoldást. Ugyancsak ebben a helyzetben van körülbelül 200 ezer olyan alacsony jövedelmű, illetve kisnyugdíjas idős ember, akik lakásfenntartási költségeiket nem, vagy erejükön felül tudják fizetni. Utóbbiak esetében nem a nagy alapterületű belvárosi lakásokban élőkre kell gondolni, hanem olyanokra, akik energiafaló panellakásokban, leromlott műszaki állapotú, elértéktelenedett házakban, illetve reménytelen helyzetű kistelepüléseken laknak.

A lakhatási szegénység ellen küzdő világszervezet, a Habitat for Humanity magyarországi igazgatója, Sümeghy György azt mondja: körülbelül 300 ezer háztartásnak lenne szüksége támogatott lakásra. Tehát nem kamattámogatott lakásvásárlási hitelre, nem szocpolra és egyéb tulajdonszerzést motiváló intézkedésre, hanem szociális bérlakásra. A jelenlegi, mintegy 140 ezer önkormányzati bérlakásnak – amelynek csak egy része van rászorultsági alapú kiutalással hasznosítva, a többi önköltségi és piaci bérlemény – a kétszeresével lehetne orvosolni a problémákat társadalmi szinten.

Az Új Széchenyi-terv otthonteremtési fejezete ugyanakkor a Habitat szakértőinek véleményezése szerint nem számol a lakhatási szegénység kritikus, legalább egymillió embert érintő gondjával. A lakásfenntartásra jövedelmük akár 30 százalékát költő, alacsony keresetűek nagy része ráadásul kiszorul a támogatási rendszerekből, aminek következtében ott tartanak, hogy saját bevallásuk szerint nem tudják otthonukat megfelelően fűteni.

A meglévő bérlakásállomány zöme is már erősen elavult, miközben a megvásárolt egykori önkormányzati lakásokban élők közül sokan képtelenek a tulajdonukat kellő szinten üzemeltetni és karbantartani. Ez az immár széles rétegeket érintő problémakör azt jelzi, hogy a legalább minden tizedik magyar állampolgárt sújtó lakhatási szegénység ellen nem a tulajdonhoz jutás segítésével, és nem a magánlakás-építő szektor támogatásával, hanem egy gazdaságosan üzemeltethető bérlakásszektor kialakításával lehetne védekezni.

Állami forrás szűkében újra át kellene gondolni a sok üresen álló magánlakás hasznosítását, a hajdan már felmerült támogatott bérleti díjakkal – mondta Sümeghy.