Jelentsen a lakóhely minden európai számára esélyt!

Don Haszczyn, a Habitat for Humanity Habitat for Humanity International Europe and Central Asia alelnöke és Sümeghy György, a Habitat for Humanity Magyarország igazgatója a magyar uniós elnökség prioritásait értékelték a lakhatási szegénység aspektusából. Arra hívták fel a figyelmet, hogy sok feladat áll előttünk, ha el szeretnénk érni, hogy a lakóhely valóban minden európai polgártársunk számára esélyt jelentsen.

A lakhatás egy sok dimenzióban értelmezhető fogalom, a lakás minőségén túl értékelhetjük a megfizethetőség, az egészségre gyakorolt hatás, az alapvető szolgáltatások (oktatás, orvosi ellátás) és a munkalehetőség elérhetősége szempontjából is. A Habitat for Humanity International mindezekre tekintettel elengedhetetlennek tartja, hogy a lakhatási szegénység kezelésére EU-s szintű közösségi irányelvek és programok szülessenek.

Az Európai Unió népességének 3,1%-a, több mint 15 millió WC és fürdőszoba nélküli lakásokban él. 16% (80 millió ember) lakik olyan otthonban, ahol komoly műszaki problémák – beázás, penészedés – vannak. Minden 10. európaival (50 millió ember) előfordult az elmúlt 12 hónapban, hogy nem tudta kifizetni lakásköltségét: Bulgáriában a népesség harmadával, Romániában a népesség negyedével, Magyarországon pedig a népesség 21%-ával történt már ez meg.

A rossz lokalitású – minőségi intézményekhez, szolgáltatásokhoz, munkahelyekhez való hozzáférést nem biztosító – területeken csak Magyarországot tekintve 300 ezer ember él, és más kelet-, délkelet-európai országokban ez a szám jóval magasabb.

A Habitat éppen ezért üdvözli a magyar elnökségnek azt a célját, hogy erősíteni kívánja a társadalmi befogadást a szegénység csökkentése révén, és hogy nagy hangsúlyt fektet a képzettségi szint és foglalkoztatási helyzet javítására. Különösen annak függvényében, tartjuk mindezt nagyon fontosnak, hogy hazánkban néhány évvel ezelőtt több mint 200 olyan település volt, ahol a közintézményeken kívül egyetlen más munkahely sem volt, és megfelelő tömegközlekedés hiányában az ingázás lehetőségei is korlátozottak voltak.

Ezért javasoljuk, hogy a magyar elnökség kövessen el mindent annak érdekében, hogy a 2013-20-as hétéves költségvetési ciklus tervezéskor, amely éppen a magyar EU-elnökség idején indul el, a kohéziós politikák nagyságrendje ne csökkenjen. Ugyanakkor ezeket a forrásokat az eddiginél jobban kell célozni úgy, hogy a támogatottak ténylegesen a társadalmi különbségek csökkentésére fordítsák, és ne csak látványberuházásokra.

Nagyon fontos az is, hogy azokon a területeken, ahol a lakhatási szegénység munkanélküliséggel, oktatási, egészségügyi problémákkal együtt jelenik meg, integrált szemléletű, komplex programok induljanak. Ezekben a helyzetekben a lakhatási szegénység csökkentése is csak ilyen programok részeként lehet fenntartható.

A magyar elnökség célul tűzte ki egy EU-s romastratégia kidolgozását. Bár a lakhatási szegénység korántsem csak romákat érint, az ezzel összefüggő problémák aránytalanul jobban sújtják őket. Erre mutatott rá az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (European Union Agency for Fundamental Rights, FRA) 2009-ben készült átfogó jelentése is. Az anyag ugyan EU-szinten különösen a szegregációt és a lakhatás biztonságával kapcsolatos problémákat emelte ki, de a lakhatási szegénység többi dimenziójában (lakhatás minősége, megfizethetőség) is kimutatta a romák kedvezőtlenebb helyzetét. Ezért indokoltnak látjuk, hogy a kidolgozásra kerülő romastratégia foglalkozzon kiemelten a lakhatás kérdésével. Azokban az országokban, ahol a szegregáció tömeges jelenség, a gettósodás folyamatának visszafordítása, működő, a további marginalizálódást megakadályozó városrehabilitációs és telepfelszámolási programokra van szükség.

Javasoljuk, hogy a magyar elnökség lépjen fel határozottan annak érdekében, hogy a tagországok köztük Magyarország is ismerje meg és használja ki jobban Európai Regionális Fejlesztési Alap felhasználását szabályozó rendelet 2010-es módosításából fakadó lehetőségeket. Ez a rendeletmódosítás ugyanis lehetővé teszi, hogy marginalizált vidéki közösségek esetében EU-s fejlesztési forrásokat is bevonjanak a lakhatási beruházások finanszírozásába. A rendeletmódosítás adta lehetőségeket a legtöbb tagország jelenleg még nem használja ki, igaz ez Magyarországra is, ahol az Operatív Programokhoz kapcsolódó 2011-13-as, kormány által elfogadott Akciótervekben ez nem szerepel.

A magyar elnökség prioritásai között megtalálható a közös energiapolitika, a környezetvédelem- és klímapolitika is. A lakásszektor átlagosan 25%-át teszi ki az összes energiafogyasztásnak, Magyarországon és Európa keleti felén ennél is nagyobb ennek az aránya. A rossz hatékonysági mutatóknak is köszönhető, hogy Magyarországon és a térségben sokmillió háztartás életét lehetetleníti el az, hogy nem képesek megfelelő mennyiségű energiához jutni, nem képesek megfizetni azt. Ez komoly egészségügyi következményekkel járhat, az érintettek társadalmi elszigetelődéséhez, vagy éppen a háztartás teljes eladósodásához, lakhatásának elvesztéséhez is vezethet.

Fentiek miatt a Habitat sürgeti, hogy lakásszektor jelentőségének megfelelő figyelmet kapjon az energiapolitika, a környezetvédelem- és a klímapolitika terén. Halaszthatatlannak tartjuk, hogy kezdődjön meg az energiaszegénység kezelésére vonatkozó közös szakpolitikai irányelvek kidolgozása, melyben helyet kap a lakásállomány energiahatékonyságának javítása, a lakhatás megfizethetőséget célzó támogatási rendszerek újragondolása és a szemléletformálás egyaránt.

A Habitat for Humanity szerint a magyar kormánynak komoly lehetősége is van arra, hogy a lakhatási szegénység kérdését fontosabb helyre emelje az EU politikai színterén.